Még a Vörösmarty téri karácsonyi vásárban, amikor tétován keringtem, és bíztam benne, hogy valami isteni sugallat megmondja, mivel ajándékozzam meg a szeretteimet, láttam meg akciósan a Nyomozó Budapesten c. társasjátékot. Poirot nagy rajongójaként rögtön rácuppant a szemem a nyomozó szóra, így végül aznap önző módon magamat ajándékoztam meg. :)
Tegnap délután (április 3.) pedig a kellemes vasárnapi napsütésben mindnyájan kiballagtunk a Városligetbe (Tündérke, Madamküri, Karna, Carolee), és jól kipróbáltuk. Kerestünk egy napsütötte zöld foltot, ami lehetőleg mentes a kellemetlenebb szerves maradványoktól, kiterítettük a pokrócunkat, kinyitottuk az üveg bort (később söröket), kipakoltuk a sütikét, és kezdődhetett a játék. Később még élőzene is fokozta a hangulatot, ugyanis a mellettünk lévő Városliget Sörsátor nyitottnak nyilvánította magát, és örök klasszikus tüctücökkel szórakoztatott minket.
A társasról annyit, hogy bár nem pörgött ezerrel, a szabályokat elég egyszerű megérteni, és maga játék élvezetes. A szabályleírás humoros, viszont nem tisztáz minden kérdést, így azt közben nekünk kellett több-kevesebb harc árán megbeszélni. A táblán a helyszínek között lépegetve néha összenéztünk, és úgy gondoltuk, hogy itt soha nem lesz megoldás. Ráadásul mi, az Agatha Christine-n edzett elmék, mindenféle bonyolult teóriákat gyártottunk, míg a végén kiderült, hogy a megoldás végtelenül egyszerű. Viszont egyértelműen nem lehetett rájönni a megoldásra. A kapott információk alapján sokféle magyarázat lehetséges, nem csak a szerzők által kitalált. Talán, ha már játszunk párat, akkor kicsit kiismerjük a gondolkodásukat. Miután elolvastuk a megoldást (pisiproblémák miatt 3 óra után feladtuk), a "Mi vaaaan?"-tekintetek elég csalódottak voltak. Ettől függetlenül a játék közbeni kooperálást szerintem mindenki élvezte. Legközelebb pedig a szabályok megértésével sem kell bajlódni, hanem rögtön a bűnözők nyomába vethetjük magunkat...
(Carolee)
