Sőt, Träume. Vagyis álom. A Berlinig hiányzó szűk két (bő másfél) hónap egyik, sajnos jelenleg az egyetlen aktív tennivalója: a várakozás. Na de mit tesz ilyenkor a műelme? Álmodik, mégpedig igazit.

Első álmom Berlinről mókásan katyvasz. Történt, hogy valamiért egyedül mentem el, és Carolee-t ott kellett bevárnom 1 vagy 2 nappal később a reptéren. Nyár volt (naná), de valami brutál (biztos túlságosan magamra húztam a thermo plédet), tele volt indiaiakkal, akik egészen lengén voltak fel(le)öltözve, ragyogó szárikban libbenve keskeny pallón az azúrkék trópusi tengeren... na, Berlinben ilyen nem lesz, de más igen, sőt, hatványozott befogadnivaló egy trópusi tengerhez képest - még talán pihenni is fogunk.

Tovább mesélve az álmomat, egy kórusfélével mentem ki, egy kis faházban laktunk kb 2 órányira a a várostól. Éppen bebuszoztunk, amikor eszembe jutott, hogy ki kéne menni Carolee-hez, 4-kor szállt le a gépe, és már 7 óra... jól megijedtem, beszéltem a szigorú kórusvezetővel (male), hogy mi a szitu, vagyis én most leszakadnék a tervezett programról. Morcosan nézett. Közben már szaladtam is, és megláttam a nem éppen vidám arckifejezéssel közeledő Carolee-t (fekete topban, ha valaki kíváncsi a részletekre), aki már magától bevergődött a reptérről:) Mondtam neki, sőt, kántáltam, hogy bocsbocs, elrabolt a kórus.

A szállásunk felé menet megterveztük a maradék 2 napunkat, miszerint aznap este megyünk kocsmázni, másnap pedig - hehe - megnézzük a várost. Sőt, aszonta, hogy amíg ő lezuhanyozik, én süssek neki engesztelésül palacsintát:))) Már megérkeztünk, amikor összefutottunk egy sokáig Münchenben élő főiskolai csoporttársunkkal, aki hadonászva elkezdett dumálni (t.á.), én gyorsan megkérdeztem tőle, merre van itt egy shop, mire megmutatta, hogy a garázs mögött balra.

Na, ott volt egy nemeurópai piacsor négerekkel:) Megálltam a tojásosnál, és szó szerint - angolul - a következőket kértem: 1 liter tej (mert ha marad, úgyis megisszuk), 3 tojás (??), 2 kis turistavaj, de egyet visszaadtam (zsiradék gyanánt, mert egy lityó olajat mégsem kéne venni), 1 kg liszt, és tölteléknek kis doboz Nesquick kakaó, hogy majd kanállal porrá törjük, ne kelljen kiló cikorral babrálni, a lekvárt meg nem biztos, hogy szeretjük.

:) Itt ébredtem fel, némi elégedettségre is emlékszem a sütésből. Még álmomban is takarékoskodom:) Az egyébként rendszeresen előjön, hogy valahonnét baromira elkések, amúgy nem szokásom (iskola, meló, semmi ilyesmi). Tanári múltamból mindmáig vannak olyan rémálmok, hogy elkésem az óráról, mert nem találom a termet...

Álomfejtők, rajta:) A megfejtéseket a kommentekbe kérjük. További visszatérő motívumokkal is szolgálok, de az már off, csakhogy mégis.

Karna