A minap tudatosult bennem, hogy nem csak 2, hanem még 3 teljes hónapunk van (90, sőt, 98 hosszú nap), hogy kifaggassuk a hatvanas, szalmakalapos, ausztrál latintanár ismerősömet berlini útjairól, azon belül a minket érdeklő, költséghatékony, ám megfelelően intenzív időtöltéseiről. Amióta egyenként vonom be barátaimat, hogy lám, nemcsak kőlevest lehet vízzel főzni (5 éve nyaraltam utoljára, útlevelem sincs), mintha mindenki járt volna már Berlinben, és persze sok tippjük van, üljünk majd össze.
Itt megjegyzem: szívesen várunk a kommentekben aktuális, pénztárcabarát programokat 3,5 szűk napra! Ha ez egy játék lenne, egy fontos szabály van: az elkölthető zsozsetta. Sok múzeumot így nem szeretnénk érinteni, inkább a hely szellemét fedeznénk fel, kameránkat és egy szendvicset markolászva. Na igen, a kaja. 4 napig lehet ugyan diétázni, de éhezni semmiképpen, mert akkor agyonnyomjuk a mentálisan felhőtlennek szánt utat. Megoldás lehet, hogy elmegyünk a helyi aldiba, és veszünk pékárut, kakaót, ebédre meg a már említett kolbászt mustárral, az meleg. Természetesen sörrel. Vagyis sört kolbásszal. Azt jó hidegen.
További szabályok: minden este felfedezünk egy kocsmát, de nem rúgunk be (szörnyen), mert nem fogunk egy egész napot ágyban nyöszörögni a 4-ből. Még itthon készül majd egy útiterv, ami az irányokra is hangsúlyt fektet, ezzel időt spórolunk elsősorban. Nem lesz szoros a terv, csak éppen annyira, hogy ne metrózással teljen az idő, és ne a visszaúton sikítsunk, hogy valami lényeges kimaradt. Továbbá: ha valamit meglátunk, és a zsebünkben lapul egy gonosz bankkártya, nem fogunk nap (hónap, év) végéig pityeregni, hanem kurtán kijelentjünk: egyszer élünk, most vagyunk itt. Sajnos Carolee nem szeretne idegennyelvű társaságba keveredni (nekem ez is a felfedezés része), lehet, hogy ez még addigra változik, ha nem, nem rontom el a kedvét (keresünk magyarokat:).
Ausztrál hippi ismerősöm sincs eleresztve pénzzel, de elnézve aktív budapesti kultúrális-romkocsmás életét, valami hasonlóban szeretnénk mi is részesülni kint. 2 bejegyzéssel korábbi kommentünkben említett haverom rokonaihoz jár, nem hosztelbe, de felsorol majd 1-1 látnivalót per nap, amit még talán pénzért is muszáj megtekinteni, sőt, azokat is, amiket viszont minden híre ellenére sem.
Jómagam gyakran sétálgatok csak úgy céltalanul Budapest utcáin, és még 15 évnyi belvárosi lakás után is hetente fedezek fel (számomra) új, szép, izgalmas részleteket, melyek valahogy feltöltenek, nem beszélve a séta jótékony hatásairól. Közben falatoztam búrkiflit, ittam üdítőt, fotóztam. És másnap visszatértem... Létezik olyen típusú ember, akit az efféle "haszontalan" időtöltések is boldoggá tesznek (ha éppen nincs más), és hát mi az élet..? Most, ha nehezen is, de telik rá, kellenek "biztos pontok", élmények, amit előtte várunk veszettül, aztán meg visszaemlékezünk rá hosszú ideig. Eggyel kevesebb dolog lesz, ami "hiányzik"...
És miért mi ketten? Majd' 20 éve vagyunk barátok a gimnázium első évéből, és valahogy azóta is sűrűn keresztezzük egymás útját (hetente minimum), hasonló elképzeléseink vannak a utazásról, ami már élmény maga, a költekezésről, az időbeosztásról ("majd otthon alszunk"), a leegyszerűsített csomagolásról-étkezésről, sőt, egyikőnk sem járt még arra - és mindkettőnk szeretne arra járni. Valamint főleg: így, kettesben még nem utaztunk el sehova, nemhogy egy 4 napos kalandra, idegen tájra. Számítunk rá, hogy nem fog a társaság széthúzni:))
(Karna)
