A hívatlan vendég
Nadja már nagyon várta a hétvégét. Péntek délután még takarítást tervezett, bár a nagyja már megvolt. Nagyija ígért neki egy csokikrém receptet, amit szombaton szeretne elkészíteni a vendégeinek. Csajnapot szervez, hárman elmennek a Széchenyi fürdőbe egy kicsit ázni a termálvízben, majd hazajönnek sütizni, valamint megkóstolni a snapszot, amit Ausztriából hozott még a múlt hónapban. És nem utolsósorban megmutatja nekik az új lakást, milyen szépen berendezte már. Vasárnap pedig futóverseny lesz, legalább ledolgozza a csokikrémet. Addig még meg is kell találnia a fülhallgatót, mert zene nélkül nagyon unalmas lenne az egy órás kocogás. Takarítás közben biztosan meglesz...
Éppen pakolgatott, amikor megszólalt a csengő. Kiszaladt az ajtóhoz, kinézett a kukucskán, de nem látott senkit. Óvatosan kinyitotta, mire sűrű, női cipősarok kopogást hallott a lépcsőházban. Nem értette, mert barátai mindig felhívják, mielőtt jönnek, hivatalos személy ilyenkor már nem dolgozik. És miért szaladt el...? Talán az a rokkantnyugdíjas néni, aki néha becsönget másokhoz is a házban? Hallott róla történeteket, annyira féltékeny a férjére, hogy így ellenőrzi, amikor elküldi az ABC-be, hogy nem ment-e be valaki máshoz. Gondolt egyet Nadja, lemegy, becsönget hozzá, legalább megismerkednek végre.
Dr. Szalóky Ignác – olvasta az ajtón. Vett egy nagy levegőt, és megnyomta a csengőt. Jöttek a szapora lábak, felismerte a ritmusát. Megvan a csöngető.
– Csókolom, Farkas Nadja vagyok a második emeletről. Az új lakó.
– Jónapot – mondta a néni, kezet nyújtott, és szélesen mosolygott. – Szalókyné, Margit.
– Nem tetszik tudni, ki csöngetett be hozzám pár perce? Mire kinyitottam az ajtót, már nem volt ott senki.
– Jaj, lelkem, biztosan azok a Bihariék itt a folyosó végéről. Kimarad a gyerek az iskolából is, nem nevelik. Aztán az meg itt huligánkodik a rendes lakókkal...
– Köszönöm, bekopogok hozzájuk.
– Neeem keeell... nincsenek itthon...
– Mindjárt kiderül, tessék csak rám bízni. Legfeljebb bedobok egy levelet a postaládájukba.
– Eh... majd meglássa... nem érdekli ezeket...
Nadja elköszönt, és ment a folyosó vége felé. Megvárta, amíg becsukódik a régi, sárga üvegbetétes ajtó, ezután lábujjhegyen felosont a lakásába. Ha Bihariék nincsenek itthon, nem is jöhetett fel szórakozni a gyerekük. Egészen biztos a Szalóky néni volt. Mikor becsukta maga mögött az ajtót, furcsa érzés kerítette hatalmába. Talán az új légkör, még nem szokta meg. De nem. Hirtelen megdermedt. Valaki ült a karosszékben.
– Ki az ott?! – Nadja óvatosan felkapcsolta a csillárt.
– Jaj de világos ez a lámpa… Khm. Én vagyok az Álommanó. Mármint aki érted felelős.
– Aa.. az... Kicsoda??
Egy kistermetű, szemüveges öregember ült törökülésben a fotelben, két kezét szélesen megpihentetve a karfákon.
– Szépen ott felejtettél a gyerekszobádban – mondta megrovón. - A szundikálásból arra ébredtem, hogy fázom. Érted? Fázom. Erre üres a szoba! Csak bútorok, szőnyeg.
– De hát... honnan... te jó ég, hívom a rendőrséget – és elkezdte keresni a kézitáskáját a kabátja mellett.
– Visszatérő rémálmod, hogy kiúszol a tengerre, és mire jönnél vissza, eltűnik a part – kezdte lassan az "Álommanó". – Fényesen süt a Nap, szélcsend van, körös-körül csak tengervíz.
– Hogyan... – Nadjából elszállt a rémület, de ekkor olyasmi történt, ami nem adott volna rá okot. A manó felállt, illetve állt volna, ha leérnek a lábai. Egyszercsak Nadjánál termett, és rákoppintott a fejére.
– A tengerről már nem fogsz álmodni. Elköltöztél ugyan, de senki sem hagy magadra. Viszont többe le feküdj le tele hassal!
– Ha éhes vagyok... – vágott közbe Nadja, de az öregember megállította.
– Ha éhes vagy, igyál mézes tejet. Fahéjjal és fekete kardamommal, én úgy szeretem. Végre megtaláltalak, nem volt ám könnyű.
Elmosolyodott, összefonta a karjait, és egy gyors mozdulattal eltűnt. Nadja megrázta a fejét, körülnézett, sóhajtott egy nagyot, majd elindult karosszék felé. Mire odaért, erős fahéjillatot érzett, az ülőke még meleg volt. "Kardamom" – gondolta, és felnevetett. Ő is nagyon szereti. Sőt, szegfűszeget is tesz majd bele, és előtte felforralja a tejet, hogy habos legyen. Ritkán iszik ilyet, tinédzser korában azt mondták neki az orvosok, hogy a tej a sok pattanás okozója.
De ha Álommanó mondja... aki ráadásul csakis az övé.
Karna
(cipősarok, szemüveg, pattanás; fülhallgató, csokikrém, álommanó; termálvíz, futóverseny, csengő)
