HTML

Kávéházi Alkotó

„- Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része. - Melyik az a rész? - Az, amikor te meg én mi leszünk.” (Micimackó)

Linkblog

Friss topikok

  • paradicsommúzsa: :) Javítottam pár elgépelést.. Karna (2011.05.19. 02:56) Palatschinken
  • Beusca: várjuk a további fejleményeket! (2011.04.05. 07:20) Szünet után
  • Beusca: ich wünshce dir angenehmen aufenthalt! vagy valami ilyesmi:-) (2011.04.05. 07:18) Na szóval Berlin
  • paradicsommúzsa: @berlin_mount: Danke! (2011.04.04. 18:49) "Ich liebe Wurst"
  • paradicsommúzsa: @vájcsájki: Igyekszünk! :)) És várunk jó kis feladatötleteket! (2010.11.29. 10:00) 1. feladatunk konklúzói

Szívesen hallgatjuk:

Palatschinken

2011.05.16. 23:12 paradicsommúzsa

Sőt, Träume. Vagyis álom. A Berlinig hiányzó szűk két (bő másfél) hónap egyik, sajnos jelenleg az egyetlen aktív tennivalója: a várakozás. Na de mit tesz ilyenkor a műelme? Álmodik, mégpedig igazit.

Első álmom Berlinről mókásan katyvasz. Történt, hogy valamiért egyedül mentem el, és Carolee-t ott kellett bevárnom 1 vagy 2 nappal később a reptéren. Nyár volt (naná), de valami brutál (biztos túlságosan magamra húztam a thermo plédet), tele volt indiaiakkal, akik egészen lengén voltak fel(le)öltözve, ragyogó szárikban libbenve keskeny pallón az azúrkék trópusi tengeren... na, Berlinben ilyen nem lesz, de más igen, sőt, hatványozott befogadnivaló egy trópusi tengerhez képest - még talán pihenni is fogunk.

Tovább mesélve az álmomat, egy kórusfélével mentem ki, egy kis faházban laktunk kb 2 órányira a a várostól. Éppen bebuszoztunk, amikor eszembe jutott, hogy ki kéne menni Carolee-hez, 4-kor szállt le a gépe, és már 7 óra... jól megijedtem, beszéltem a szigorú kórusvezetővel (male), hogy mi a szitu, vagyis én most leszakadnék a tervezett programról. Morcosan nézett. Közben már szaladtam is, és megláttam a nem éppen vidám arckifejezéssel közeledő Carolee-t (fekete topban, ha valaki kíváncsi a részletekre), aki már magától bevergődött a reptérről:) Mondtam neki, sőt, kántáltam, hogy bocsbocs, elrabolt a kórus.

A szállásunk felé menet megterveztük a maradék 2 napunkat, miszerint aznap este megyünk kocsmázni, másnap pedig - hehe - megnézzük a várost. Sőt, aszonta, hogy amíg ő lezuhanyozik, én süssek neki engesztelésül palacsintát:))) Már megérkeztünk, amikor összefutottunk egy sokáig Münchenben élő főiskolai csoporttársunkkal, aki hadonászva elkezdett dumálni (t.á.), én gyorsan megkérdeztem tőle, merre van itt egy shop, mire megmutatta, hogy a garázs mögött balra.

Na, ott volt egy nemeurópai piacsor négerekkel:) Megálltam a tojásosnál, és szó szerint - angolul - a következőket kértem: 1 liter tej (mert ha marad, úgyis megisszuk), 3 tojás (??), 2 kis turistavaj, de egyet visszaadtam (zsiradék gyanánt, mert egy lityó olajat mégsem kéne venni), 1 kg liszt, és tölteléknek kis doboz Nesquick kakaó, hogy majd kanállal porrá törjük, ne kelljen kiló cikorral babrálni, a lekvárt meg nem biztos, hogy szeretjük.

:) Itt ébredtem fel, némi elégedettségre is emlékszem a sütésből. Még álmomban is takarékoskodom:) Az egyébként rendszeresen előjön, hogy valahonnét baromira elkések, amúgy nem szokásom (iskola, meló, semmi ilyesmi). Tanári múltamból mindmáig vannak olyan rémálmok, hogy elkésem az óráról, mert nem találom a termet...

Álomfejtők, rajta:) A megfejtéseket a kommentekbe kérjük. További visszatérő motívumokkal is szolgálok, de az már off, csakhogy mégis.

Karna

3 komment

Na szóval Berlin

2011.04.04. 12:24 paradicsommúzsa

A minap tudatosult bennem, hogy nem csak 2, hanem még 3 teljes hónapunk van (90, sőt, 98 hosszú nap), hogy kifaggassuk a hatvanas, szalmakalapos, ausztrál latintanár ismerősömet berlini útjairól, azon belül a minket érdeklő, költséghatékony, ám megfelelően intenzív időtöltéseiről. Amióta egyenként vonom be barátaimat, hogy lám, nemcsak kőlevest lehet vízzel főzni (5 éve nyaraltam utoljára, útlevelem sincs), mintha mindenki járt volna már Berlinben, és persze sok tippjük van, üljünk majd össze.

Itt megjegyzem: szívesen várunk a kommentekben aktuális, pénztárcabarát programokat 3,5 szűk napra! Ha ez egy játék lenne, egy fontos szabály van: az elkölthető zsozsetta. Sok múzeumot így nem szeretnénk érinteni, inkább a hely szellemét fedeznénk fel, kameránkat és egy szendvicset markolászva. Na igen, a kaja. 4 napig lehet ugyan diétázni, de éhezni semmiképpen, mert akkor agyonnyomjuk a mentálisan felhőtlennek szánt utat. Megoldás lehet, hogy elmegyünk a helyi aldiba, és veszünk pékárut, kakaót, ebédre meg a már említett kolbászt mustárral, az meleg. Természetesen sörrel. Vagyis sört kolbásszal. Azt jó hidegen.

További szabályok: minden este felfedezünk egy kocsmát, de nem rúgunk be (szörnyen), mert nem fogunk egy egész napot ágyban nyöszörögni a 4-ből. Még itthon készül majd egy útiterv, ami az irányokra is hangsúlyt fektet, ezzel időt spórolunk elsősorban. Nem lesz szoros a terv, csak éppen annyira, hogy ne metrózással teljen az idő, és ne a visszaúton sikítsunk, hogy valami lényeges kimaradt. Továbbá: ha valamit meglátunk, és a zsebünkben lapul egy gonosz bankkártya, nem fogunk nap (hónap, év) végéig pityeregni, hanem kurtán kijelentjünk: egyszer élünk, most vagyunk itt. Sajnos Carolee nem szeretne idegennyelvű társaságba keveredni (nekem ez is a felfedezés része), lehet, hogy ez még addigra változik, ha nem, nem rontom el a kedvét (keresünk magyarokat:).

Ausztrál hippi ismerősöm sincs eleresztve pénzzel, de elnézve aktív budapesti kultúrális-romkocsmás életét, valami hasonlóban szeretnénk mi is részesülni kint. 2 bejegyzéssel korábbi kommentünkben említett haverom rokonaihoz jár, nem hosztelbe, de felsorol majd 1-1 látnivalót per nap, amit még talán pénzért is muszáj megtekinteni, sőt, azokat is, amiket viszont minden híre ellenére sem.

Jómagam gyakran sétálgatok csak úgy céltalanul Budapest utcáin, és még 15 évnyi belvárosi lakás után is hetente fedezek fel (számomra) új, szép, izgalmas részleteket, melyek valahogy feltöltenek, nem beszélve a séta jótékony hatásairól. Közben falatoztam búrkiflit, ittam üdítőt, fotóztam. És másnap visszatértem... Létezik olyen típusú ember, akit az efféle "haszontalan" időtöltések is boldoggá tesznek (ha éppen nincs más), és hát mi az élet..? Most, ha nehezen is, de telik rá, kellenek "biztos pontok", élmények, amit előtte várunk veszettül, aztán meg visszaemlékezünk rá hosszú ideig. Eggyel kevesebb dolog lesz, ami "hiányzik"...

És miért mi ketten? Majd' 20 éve vagyunk barátok a gimnázium első évéből, és valahogy azóta is sűrűn keresztezzük egymás útját (hetente minimum), hasonló elképzeléseink vannak a utazásról, ami már élmény maga, a költekezésről, az időbeosztásról ("majd otthon alszunk"), a leegyszerűsített csomagolásról-étkezésről, sőt, egyikőnk sem járt még arra - és mindkettőnk szeretne arra járni. Valamint főleg: így, kettesben még nem utaztunk el sehova, nemhogy egy 4 napos kalandra, idegen tájra. Számítunk rá, hogy nem fog a társaság széthúzni:))

(Karna)

1 komment

Nyomozók a Városligetben

2011.04.04. 09:15 paradicsommúzsa

Még a Vörösmarty téri karácsonyi vásárban, amikor tétován keringtem, és bíztam benne, hogy valami isteni sugallat megmondja, mivel ajándékozzam meg a szeretteimet, láttam meg akciósan a Nyomozó Budapesten c. társasjátékot. Poirot nagy rajongójaként rögtön rácuppant a szemem a nyomozó szóra, így végül aznap önző módon magamat ajándékoztam meg. :)

Tegnap délután (április 3.) pedig a kellemes vasárnapi napsütésben mindnyájan kiballagtunk a Városligetbe (Tündérke, Madamküri, Karna, Carolee), és jól kipróbáltuk. Kerestünk egy napsütötte zöld foltot, ami lehetőleg mentes a kellemetlenebb szerves maradványoktól, kiterítettük a pokrócunkat, kinyitottuk az üveg bort (később söröket), kipakoltuk a sütikét, és kezdődhetett a játék. Később még élőzene is fokozta a hangulatot, ugyanis a mellettünk lévő Városliget Sörsátor nyitottnak nyilvánította magát, és örök klasszikus tüctücökkel szórakoztatott minket.

A társasról annyit, hogy bár nem pörgött ezerrel, a szabályokat elég egyszerű megérteni, és maga játék élvezetes. A szabályleírás humoros, viszont nem tisztáz minden kérdést, így azt közben nekünk kellett több-kevesebb harc árán megbeszélni. A táblán a helyszínek között lépegetve néha összenéztünk, és úgy gondoltuk, hogy itt soha nem lesz megoldás. Ráadásul mi, az Agatha Christine-n edzett elmék, mindenféle bonyolult teóriákat gyártottunk, míg a végén kiderült, hogy a megoldás végtelenül egyszerű. Viszont egyértelműen nem lehetett rájönni a megoldásra. A kapott információk alapján sokféle magyarázat lehetséges, nem csak a szerzők által kitalált. Talán, ha már játszunk párat, akkor kicsit kiismerjük a gondolkodásukat. Miután elolvastuk a megoldást (pisiproblémák miatt 3 óra után feladtuk), a "Mi vaaaan?"-tekintetek elég csalódottak voltak. Ettől függetlenül a játék közbeni kooperálást szerintem mindenki élvezte. Legközelebb pedig a szabályok megértésével sem kell bajlódni, hanem rögtön a bűnözők nyomába vethetjük magunkat...

(Carolee)

Szólj hozzá!

"Ich liebe Wurst"

2011.04.01. 21:25 paradicsommúzsa

Berlin Calling!

Március 20-án vasárnap nagyon sajnáltuk magunkat (Carolee, Karna). Karna (én) megcsillantotta nem létező főzőtudományát, és életében először feldobott 4 db kacsacombot a sütőbe, ami valójában finom lett. Carolee-val bepusziltuk, és elfogyasztottunk hozzá egy üveg jóféle bort, mialatt álmodoztunk egy rég nem volt vakációról. Kiböktem, hogy a minap feliratkoztam az ízidzset hírlevelére, mert szeretnék sok év után egyszer kifogni egy jó járatot, és egy hétvégére elfelejteni a napi gondokat. Az ábrándozásból tettek lettek, a fapados honlapján böngészve (jéé, Berlinbe milyen sűrűn megy) azon kaptuk magunkat, hogy már a bankkártyánk számát pötyögjük be a júliusi hosszúhétvégéhez... Jupí!

Úgyhogy 2011. július 8-12. között repülünk Berlinbe! Mikor lesz már július 8.??????? Azóta is ezerrel tervezgetünk. Szállást már foglaltunk, az ismerősöket ki-nem-hagyható kocsmákról faggatjuk, és sokkal-sokkal boldogabbak vagyunk, mint március 20-a előtt. :)

(Nem, nem szívtunk be, majd kint...)

Nem hiába nem utaztunk az elmúlt években. Igazából nem engedhetjük meg magunknak. Még nem tudjuk pontosan, hogy fogjuk megfinanszírozni a berlini utunkat, de előre spórolunk. A szállást (szerintünk) a legjobb feltételekkel foglaltuk. Jó a közlekedés, kétágyas szobában alszunk a tömegszállás helyett, ennél sokkal olcsóbbat nem is találtunk. A tömegközlekedést már kikalkuláltuk, felkerekítettük az összeget: annyi jut kajára, a többit pedig elisszuk. :)

A következő hetekben megpróbálunk megtudni egy-két dolgot Berlinről. Később beszámolunk a közelebbi terveinkről, azaz milyen érdekességeket szeretnénk mindenképpen megnézni. Például helyi romkocsmák, belvárosi folyókban való fürdőzés, parkok, egyéb hírességek, Checkpoint Charlie.

A címről: víz helyett sört fogunk inni, a sör mellé pedig szoktak adni kolbászt (wurst), ami ebéd gyanánt is megteszi majd. Kedvenc kávézónkban hangzott el a topik címe először széles jókedvvel körítve, ami azóta is szállóige.

Karna, Carolee

5 komment

Szünet után

2011.04.01. 21:24 paradicsommúzsa

Ma, április 1. napja, péntek van. Több, mint két hónap kihagyás után, tervekkel és új lendülettel jelentkezünk. Túl sokat nem írnék az okokról ami a szünetet okozta, inkább csak egy-két kulcsszót: betegség, fontos események, rengeteg munka, befeléfordulás, időhiány, türelmetlenség, stb. De mindez már nem is számít.

Itt a tavasz! Itt vagyunk újra! Pörögjenek fel az események! :D

1 komment

UnGame

2011.04.01. 20:42 paradicsommúzsa

Egy játék, melyet az élet szerzett

Január 23-án, vasárnap tündérke ajánlására, aki ismerte ezt a játékot, összeült a 4 blogszereplő Pesterzsébet kellemes külvárosi részén (Tündérke lakhelyén) sok borral, kaláccsal és sütőtökkel felszerelkezve. Az UnGame alapjába véve keresztényi szellemiségű játék, de mi nem emiatt választottuk, hanem az önismereti kérdéskörök miatt, így a 3., erre utaló kártyacsomagot ki is vettük a "pakliból".

A játék tipikusan felnőtteknek való, papírt-tollat igénylő. Nem csak sajátmagunkat, hanem a játékostársainkat, vagyis a barátainkat (vagy éppenséggel idegeneket) is jobban megismerjük ezáltal. Annak ellenére, hogy évtizedek óta ismerjük egymást, szinte együtt nőttünk fel, még mindig akadt olyasmi, ami meglepetést jelentett. Nagyon hamar ráéreztünk, élveztük, hogy nyitottak és őszinték lehettünk. A szigorú játékszabályok értelmében mindenkire egyenlő figyelem és idő jutott. "Ellenőrzött" körülmények között, mélyebben nézhettünk magunkba is, a felismeréseket azonmód meg is osztottunk egymással, ez a baráti társaságban, oldottan történt meg.

Fogunk még játszani ilyet!

Hardver:

Kérdés-kártyák (felvágandó)
játéktábla részei (összeragasztandó):
TABLA_balfelso.jpg
TABLA_balalso.jpg
TABLA_jobbfelso.jpg
TABLA_jobbalso.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Játékszabályok

A játék előkészítése

1. Megállapodunk a játékosok számában. Általában 40-60 perc játékidő optimális, de kalkuláljunk be még egy kis tartalék időt arra az esetre, ha a játékosok a játék után még ki akarják cserélni gondolataikat.

2. Megállapodunk egy fontos szabályban: A JÁTÉK KÖZBEN CSAK AKKOR BESZÉLÜNK, HA SORRA KERÜLTÜNK! MEG AKARJUK TANULNI, HOGY EGYMÁSRA FIGYELJÜNK ÉS NE VÁGJUNK EGYMÁS SZAVÁBA.

3. Minden játékosnak legyen papír és írószer a keze ügyében, hogy feljegyezhessen személyes megjegyzéseket és kérdéseket, melyeket, ha a szabályok megengedik(ld. a 7-es és 8-as pontot) elmondhat.

4. Kiválasztjuk azt a kérdéscsomagot, amelyet a játékban használni szeretnénk és jól összekeverve (természetesen hátával felfelé) elhelyezzük a játékmező közepén, az erre fenntartott helyre. Három kérdéscsomag között választhatunk: az 1-es csomag könnyebb, a 2-es nehezebb, ill. „mélyebb" kérdéseket tartalmaz. Érdemes az egyes csomaggal kezdeni, hogy megismerjük a játékot és a játékosokat, majd a későbbi játékok során átmehetünk a 2-es csomagra.

A harmadik kérdéscsoport keresztények számára tartalmaz kérdéseket. Kérdései a Biblia, ill. a keresztény hit kérdéseit öleli fel. A kérdések feltételezik, hogy mindegyik játékos keresztény, vagy legalábbis érdeklődik a keresztény hit iránt.

5. Minden játékos választ magának egy bábut és felállítja azt a hozzá legközelebb eső mezőn.

Most pedig kezdődik a játék!

6. Megállapodunk abban, hogy ki kezdi a játékot, és elkezdünk a dobókockával dobni. Annyi mezővel vihetjük arrébb a bábunkat, ahány pontot dobtunk a kockával. A sorrend az óramutató járásával egyezően megy körbe.

Mindig csak egyszer szabad dobni, nincs második dobás (pl. a hatos után). Ugyanazon a mezőn egyszerre több bábu is állhat, nincs kiütés.

Mit jelentenek a különböző mezők?

7. Ha egy UNGAME mezőre ér a játékos, a középen lévő kérdéscsomag legfelső lapját húzza, hangosan felolvassa a kérdést és két vagy három mondatban megválaszolja azt. Ezután visszateszi a lapot a csomag legaljára.

Ne feledjük: A többi játékosnak eközben csendben kell maradnia, semmilyen megjegyzést sem szabad tenni. Megjegyzéseiket és kérdéseiket viszont feljegyezhetik a kezük ügyében lévő papírra és a következő alkalomnál, amikor a !? mezőre érnek (ld. 8. sz. szabály) azokat feltehetik.

8. A ?! mezők a kérdések, ill. megjegyzések elmondására szolgálnak. Két dolgot lehet erre a mezőre érve tenni: A: Egyik lehetőség: Valamelyik játékosnak felteszünk egy kérdést, amit korábban feljegyeztünk jegyzetlapunkra, de feltehetünk valamilyen éppen eszünkbe jutó kérdést is. Néhány példa:

„Miért nevettél úgy a legutolsó kérdésnél?"

„Milyennek találod a szakállas férfiakat?"

„Mit csinálsz szabadidődben a legszívesebben?" A kérdezett azonnal megválaszolhatja a kérdést, de nem kötelező számára. B: Másik lehetőség: Valamihez megjegyzést, kommentárt fűzünk. Ez olyasmi lehet, amit korábban papírunkra feljegyeztünk, vagy bármi más, amitől meg akarunk szabadulni. Néhány példa:

„Azt hiszem megértelek."

„Hát én erre az utolsó kérdésre azt válaszolnám, hogy.."

„Eddig nem kedveltem a matematikatanárokat."

„Péter utolsó válaszát szupernek találom." A többi játékos csendben figyel, nem fűz megjegyzést a hallottakhoz. Ha kivételesen nem akarunk sem megjegyzést hozzáfűzni, sem kérdést feltenni, semmit ne tegyünk, hanem egyszerűen adjuk tovább a dobókockát a következő játékosnak.

9. Ha a nyolc „Ha te..." mező egyikére ér a játékos, a mezőn lévő kérdést fel kell olvasnia és röviden meg kell gondolnia, hogy az illik-e rá. Ha igen, áthelyezi bábúját az egyik „érzelmi" mezőre, vagy marad ott, ahol van. A döntést meg kell indokolni.

Példák:

„Ha te éppen örülsz, menj az „öröm" mezőre." A játékos odateszi bábúját és elmondja, éppen minek örül.

„Ha te ma dühös voltál, menj a „düh" mezőre." A játékos ezen a mezőn hagyja bábúját, és

elmondja, hogy ma egyáltalán nem volt dühös. Aki az egyik ilyen „Ha te..." mezőn áll, a következő körben a mezőhöz legközelebbi nyíl által mutatott mezőn folytatja a játékot.

10. „Amit akartok" mező: Itt a játékosok vagy a kérdéscsomagból húzhatnak egy új kérdést, vagy játékostársuknak kérdést tehetnek fel, vagy megjegyzést tehetnek (ld. 7-es és 8-as szabály).

Variálási lehetőség:

A játék nem egy megállapodott idő után, hanem akkor ér véget, ha az egyik játékos elérte, vagy áthaladt a kiindulási mezőjén.

A fenti szabályleírás a http://johir.neobase.hu oldalról származik, amit a gugliban találtunk.

Carolee, Karna

Szólj hozzá!

Újévi főzőest (2. feladat)

2011.01.09. 17:45 paradicsommúzsa

2011. január 2-án vasárnap jöttünk össze, immár Tündérkével négyesben, hogy elkészítsük Madamküri vezetésével a nyertes menüsort. A bevásárlást sikerült az utolsó pillanatra hagyni, azaz vasárnap délelőtt egy nagy bevásárlóközpont lerabolt élelmiszerüzletében szedtük össze a hozzávalókat. Kicsit túlléptük az 5000 Ft-os keretet, de ezt senki sem sérelmezte, ráadásul nagyon bőséges volt a vacsi, egy része meg is maradt. Akkor lássuk:

1. Zöldborsókrém leves kókusztejjel és pirított mandulával

Hozzávalók:

450 g zsenge zöldborsó (fagyasztott),
kókusztej,
tej,
fűszerek,
sózatlan mandula

A fagyasztott borsót kevés vízben 5 percig főztük, tilos tovább, mert kemény lesz. Leszűrtük, egy kevés főzőlevet hagytunk rajta.

 

 

 

Beleöntöttünk pici sima tejet (kb. 1,5 dl), majd sóval, borssal, bazsalikommal és zsályával fűszereztük. Kicsit melegítettük, majd botmixerrel pürésítettük, utána hozzáöntöttünk fél dobot kókusztejet.

 

 

 

 

A mandulát leforráztunk, kinyomtuk a héjából, hosszában felszeleteltük, kicsit megpirítottuk (serpenyőben olaj nélkül kis lángon), majd tálaláskor megszórtuk a levest.

 

 

 

 

Mivel a boltban nem találtunk mandulát, vettünk levesgyöngyöket is, de itthon ráakadtunk pár szemre, így vegyesen díszítettük a levest.

 

 

 

Nagyon friss, édeskés, nyári ízvilágú leves. Végtelenül egyszerű és gyors az elkészítése. Egyöntetűen imádtuk. A főzés kezdetén Hungária extra dry pezsgőt bontottunk fel az Új Esztendő alkalmából és mindnyájunk örömére. :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2. Diós-mandulás bundázott halfilé hercegnőburgonyával

Hozzávalók:

4 db pangasius filé,
fél-1 kg burgonya,
vaj,
tej,
fűszerek,
1 tojás,
1 evőkanál liszt,
panírozáshoz: liszt, tojás, darált dió, zsemlemorzsa

A krumplit meghámoztuk, majd apró kockákra vágva feltettük sós vízben főni. Amikor elkészült leszűrtük, villával összenyomtuk, vajjal és tejjel pürévé kevertük, majd megfűszereztük csipetnyi szerecsendióval és borssal.

 

 

 

 

Beleütöttünk egy tojást, hogy sütésnél egyben maradjon. Ha túl híg lesz, egy kis liszttel lehet sűríteni. (Közben fogyott a pezsgő.) Ujjnyi lyukat vágtunk egy sütőzacskó sarkára, majd a krumlipürét belelapátoltuk. Egy kivajazott tepsibe kis gúlatrutyikat nyomkodtunk, majd betettük sülni nagyobb lángra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A felengedett halfilékről alaposan felitattuk a vizet. Fontos, különben nem tapad meg a panír. Megsóztuk, borsoztuk és bazsalikommal megszórtuk mind a két oldalát. 1 kg-os fagyasztott pangasiust vettük, viszont mint kiderült, nagyon nagyok a halszeletek, így hosszában elfeleztük őket. A vacsora utáni "kidurranokannyiratelevagyok" állapot bizonyította, hogy jól tettük.

 

 

 

 

 

 

 

 

A panírozás klasszikusan zajlott: egy tányérban liszt, másikban két felvert tojás, a harmadikben egy kis zsemlemorzsa összekeverve két maréknyi darált dióval. Bár a cím szerint diós-mandulás bundást halat kellett volna készíteni, de mint feljebb említettük, nem volt elég mandulánk. Azonban emiatt hiányérzetünk sem volt.

Ezen a képen Madamüri keze paníroz szorgalmasan, aki egyébként ellenezte a fotózást (emlékezzünk vissza az 1. feladattal kapcsolatos hisztire). A három kukta egyébként támogató volt, igyekeztünk mindenben követni a szavait, kivéve a fotózást. :)

 

 

 

Kettő tepsiben ujjnyi olajat melegítettünk, de nem szabad túlhevíteni, különben fröcsköl és a panír is elég. Nekünk csak kis serpenyőink voltak, ezért kellett kettőben sütnünk, egyébként egy nagy is elég. A sütéshez kb. 10 percre volt szükségünk, de ez sok mindentől függ, a látvány dönti el, mikor készül el. A halakat a serpenyőkben egyszer megfordítjuk.

 

 

 

Közben a sütőben elkészült a részegesre sikerült hercegnőburgonya (szép tornyokban kéne állnia, de nekünk egy volt az első próbálkozás, az íze kárpótolt):

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Találtunk a hűtőszekrényben savanyúságot, azaz sült paprikát, ez még kicsit feldobta a fogást (nem mintha szüksége lett volna rá :)). Az elkészült vacsorához felbontottuk a balatonfelvidéki Orbán Pincészet Kőtenger Chardonnay 2009 borát. Kiválóan illett a fogásokhoz. (A pezsgő közben elfogyott.)

 

 

 

3. Csokoládé mousse

Hozzávalók:

2 tábla Tibi étcsoki,
másfél vaj (150 gramm),
4 tojás,
tejszín,
2 evőkanál porcukor,
fűszerek

A csokit egy forrásban levő kislábasnyi víz fölött felolvasztottuk a vajjal, szegfűszeggel és egy csipetnyi fahéjjal fűszereztük. A 4 tojást különválasztottuk, a tojásfehérjéket egy evőkanálnyi cukorral kemény habbá vertük. Egy tojássárgáját a csokiba kevertünk, majd a habot finoman beleforgattuk.

A mousse-t kiporcióztuk 4 tálkába, és betettük a hűtőbe dermedni. Felhívnánk a figyelmet, hogy nem! főzőtejszínt, hanem habtejszínt kell venni, merthogy ez lett volna a dísz a tetején kis cukorral habbá verve, ami nekünk nem sikerült. A különbség mindössze a látvány lett, mivel ízre ugyanazt kaptuk, ahogy a tetejére öntöttük, miután szépen lehűlt.

Madamküri is először készítette el a versenybe nevezett menüsorát, ezért nem sikerült még minden tökéletesre, de nagyon jót - és sokat... - ettünk, így a mousse hűtőben való fél órás pihenése segített élvezni a csokivégtelent, mialatt az Igenis, Miniszter Úr c. angol sitcom részeit néztük. Egyszóval a 2. feladat is jól sikerült, hamarosan jelentkezünk a következővel. :)

Carolee, Karna

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A nyertes pedig:

2010.12.15. 08:55 paradicsommúzsa

tatatadammmtatatadammmtatatadammm...

Madamküri halas menüje!

Előétel: zöldborsókrém leves kókusztejjel és pirított mandulával,

Főétel: diós-mandulás bundázott halfilé hercegnőburgonyával,

Desszert: csokoládé mousse.

A vacsora előszilveszteriből újévire változott, 2010. december 30. helyett 2011. január 2-án fogunk összeülni és felejthetetlen kulináris élvezetekben részesíteni egymást. Részletes beszámoló és fotók utána.

Szólj hozzá!

Újévi menüsorok

2010.12.14. 14:07 paradicsommúzsa

Elkészültek a menüsorok, köremail formájában megküldtük egymásnak, alább ábécé-sorrendben láthatóak. A szavazás közben folyamatosan zajlik. Holnap pedig jön az EREDMÉNY! :)

Carolee menüje

1. Fokhagyma-krémleves
Elkészítési idő: kb. 30 perc
Ár: kb. 600 Ft

2. Olivás-fetás csirkemelltekercs joghurtos öntettel és hasábburgonyával
Elkészítési idő: 75 perc
Ár: kb. 3200 Ft

3. Csokis szuflé
Elkészítési idő: kb. 40 perc
Ár: 700 Ft

Ital: Orbán Pincészet Kőtenger Chardonnay (Karnával ejtett közös zsákmányunk a múltkori borkóstolásról, bármely menüsor esetén elfogyasztandó)

Karna menüje

csirkecomb baconnal, krumplival, fetás lencsével és kakaós-lekváros süti
előkaja (utóötlet): capribogyós, olívás, bazsalikomos paradicsom ~700 ft

hús

4 db csirkecomb: nemtudomhányHUF (legyen 1000)
só, bors: van 0ft
szalonna: 500ft (nem a szeletelt, van ilyen a kájzerszben)

köret1

prunkli: 300
vaj: van 0ft

köret2

2 doboz lencse: 600
feta(szerű)sajt: 400
1 citrom(nak a héja): 100
olívaolaj: van 0ft
fűszerek: van
fekette olíva: 300
(vagy fokhagyma: 50 ft) - ez mind kb 20-30 perc, éljen a 4 rózsás tűzhely

süti

kakaó: 500ft
liszt: van 0ft
lekvár: van 0ft :)
cukor: 200 ft (de van is)
tej: 150
1 tojás: van
vaj: van :)
sütőpor: van
ét csokibevonó: 200 - ez 30-40 perc

= 5000 HUF

Madamküri menüje

HÚSOS MENÜ:

Előétel: gombás rétes-kosárkák salátával, 4 főre kb. 1000-1200 Ft
Főétel: coq au vin petrezselymes krumplival, 4 főre kb. 3500 Ft
Desszert: narancsos-mákos pannacotta, 4 főre kb. 800 Ft

HALAS MENÜ:

Előétel: zöldborsókrém leves kókusztejjel és pirított mandulával, 4 főre kb.
1200-1500 Ft
Főétel: diós-mandulás bundázott halfilé hercegnőburgonyával, 4 főre kb. 3000
- 3500 Ft (haltól függően)
Desszert: csokoládé mousse, 4 főre kb. 800 Ft

Tündérke menüje

Előétel:
Avokádós falatok
Elkészítési idő: kb. 5 perc
Ár: kb. 600 Ft

Főétel:
Fokhagymás tejszínben, roston sütött pangasius filé burgonyapüré és Oliva bogyós salátaágyon
Elkészítési idő: kb. 45 perc
Ár: kb. 3.000 Ft

Desszert:
Vajforgáccsal sütött tejszínes mákos guba - hogy jól is lakjunk :)

Elkészítési idő: kb. 30 perc

Ár: kb. 1.400 Ft

Italajánlat:
Félszáraz fehér bor - mégnemtudommelyikpincészettől

Szólj hozzá!

Második feladat

2010.11.29. 10:30 paradicsommúzsa

Közeledik a Karácsony ezerrel :)

Ennek megfelelően a második feladatunk a közös baráti karácsonyozást is magába foglalja. Kvártettünk (immár kvártett) minden tagja tervez egy menüsort. Ez lehet kimondottan karácsonyi is, de a lényeg, hogy fini legyen.

December 14-én körbeküldjük egymásnak, 15-én szavazást tartunk (magunkra nem lehet :)), majd a megszavazott menüsort egy előszilveszteri parti keretében december 30-án közösen elkészítjük.

Egy-két tudnivalót még rögzítettünk: kb. 5000 forintba kerülhet a menü (ami szerintem komoly tervezést igényel, dehát így izgalmas az élet), értelemszerűen 4 főre készüljön, illetve kb. 2 óra legyen az elkészítési idő. Ez utóbbi talán nem lesz olyan nehéz, hiszen a nyertes főszakácsnak 3 kukta is a segítségére lesz.

Mmmm... azaz: nyammnyammmmm... :)

Carolee

Szólj hozzá!

1. feladatunk konklúzói

2010.11.28. 13:25 paradicsommúzsa

Szuperek vagyunk! :)

Pénteken beültünk kedvenc kávézónkba (Manci), és jófajta borocskák mellett felolvastuk egymásnak a novelláinkat. Érdekes volt, hogy mindenkinek mennyire más jutott a szavakról az eszébe, és mennyire más korosztályt céloztunk meg. Karna egy fiatal felnőtt nő meseszerű találkozásáról írt (1. történet), Carolee egy rosszcsont kisfiú gondolataiba vezet be minket, akiről a végén kiderül, hogy nem is olyan rosszcsont (2. történet), Tündérke (az ő sztorija pár nap múlva lesz feltöltve) kortárs irodalmi elemekkel rendelkező története egy transzvesztita visszaemlékezése egy régi futóversenyről, ami talán segített neki megtalálni az "identitását".

Madamküri ezt a feladatot bojkottálta (az első bejegyzéseinknél mutatkoztak erre jelek), Tündérke új becsatlakozónk nagy lelkesedéssel vágott bele a kis szórakozásunkba. A történetét, hogy időre végezzen csak kézzel tudta megírni, de az idő rövidsége nem ment a fantázia rovására - ezért még várjuk a begépelt változatot.

A borozós felolvasóestünk a lehető legkellemesebben ért véget, amit a továbbiakra tekintve kedvező égi jelnek tartunk, ugyanis a Manciból kilépve ezerrel hullott az idei első hó! Vihorászva futkároztunk a szűz területeken és dobáltuk egymást a friss hóval. :)

Hamarosan írunk a 2. játszófeladatunkról....

2 komment

2. történet

2010.11.28. 12:51 paradicsommúzsa

Balu egy napja

Balázst csak a szülei hívták Balázsnak. Bár még csak 10 éves volt, már hatalmas öntudattal rendelkezett. Megkövetelte az iskolatársaitól, hogy Balunak, szűk baráti körétől pedig, hogy választott titkos nevén, Pengének szólítsák. Volt egy beceneve viszont, amit nem ő találta ki, és kizárólag a tanárok szájából szokott szinte napi rendszerességgel elhangozni. Ez a becenév a „mármegintezagyerek” volt.

Ezen a szép tavaszi délutánon is, épp csak elhallgatott az iskolanap végét jelző csengő, amikor felharsant az utolsó órát tartó irodalomtanár szájából: „Mármegintezagyerek!”. Balázs nemtörődöm módon megrántotta a vállát, és szándékoltan hanyag léptekkel sétált oda Szilvi nénihez.

Hamar kiderült, hogy az az undok, pattanásos lány, a Viola köpte be, akit kicsúfolt az előző szünetben. Viola épp – Balázs szerint a lányokra annyira jellemző és utált –gügyögéssel mesélte a barátnőinek, hogy rá bizony álmában tündérek és álommanók vigyáznak. Balázs persze rögtön továbbadta ezt a jó kis sztorit a haveroknak, így percekig harsogtak a kegyetlen megjegyzések és a gúnyos nevetés a folyosón. Balázs úgy érezte, hogy igazán jól szórakoznak a srácokkal.

Most persze mehet az igazgató elé, aki ismét beír az üzenőjébe, és ismét hosszú percekig szónokol neki a jó magaviseletről. Már legalább 15 perce várakozott az igazgatói iroda előtt, mire meghallotta Eszter néni, az igazgató cipősarkainak kopogását a folyosón. Bármikor felismerte volna ezt a hangot. Eszter néni nagyon markánsan közlekedett, és átlagosan minden ötödik lépése után pici csusszanó hangot adott ki a cipője. Balázsnak igazán sok alkalma volt ezt megfigyelni az elmúlt hónapokban. Mire a szokásos fejmosás után kiszabadult, már nem maradt senki az iskolában, így egyedül indult haza.

Az út a házukig 10 percnyi sétára volt, és a szülei megengedték, hogy az idei évtől egyedül közlekedjen. A kertváros békés, családias hely volt, ahol szinte mindenki ismerte a másikat. Balázs tehát bedugta a fülhallgatóját, bekapcsolta a szülinapjára kapott iPod-ját, majd a Szaggató Fülzsír nevű banda szokatlan és idegölő zenéjére hazaindult. Nagyon vagánynak tartotta, hogy a Szaggató Fülzsír a kedvenc bandája, bár a zenéjüket nem nagyon élvezte. Ezt persze még önmagának sem vallotta volna be.

Miközben bandukolt, olyan komoly és fontos gondolatok kavarogtak a fejében, mint a bosszú. Mert bizony bosszút kell állni Violán. A srácokkal még majd kidolgozza a részleteket, de az egyértelmű, hogy a lány nem úszhatja meg a mai árulkodását. Mióta Viola megnyerte múlt hónapban az iskolai futóversenyt, és ezzel Balut visszaszorította a második helyre, azóta csakis összeráncolt homlokkal volt képes rágondolni, és sok-sok percet töltött ötletek kiagyalásával, amivel borsot törhet a kislány orra alá. Egyik kedvence szerint valami módon el kéne Viola szemüvegét lopni egy napra, mert nélküle mulatságos vakegérré válik, aki a karjaival össze-vissza kaszálva tud csak közlekedni. Balázs ebben a pillanatban haladta el az uszoda mellett, és amikor megcsapta az orrát a termálvíz illata, felmerült benne, hogy az iskolai úszóleckék alatt is mennyi-mennyi lehetőség van a lökdösődésre. A lányok pedig azt sohasem találják mókásnak – vigyorgott magában.

Ekkor meglátott az úttest szélén egy összelapult kólásdobozt, majd az maga előtt rugdalva haladt tovább. A zene még mindig bömbölt a fülébe, ő a füleihez húzott vállal, meggörnyedve, és sokat gyakorolt lazasággal ballagott előre. Teljesen elmerült a dobozrugdosásban és a tervek kovácsolásában. Otthon még leckét kell írni, meg büntetőfeladatokat. Bosszúsan fintorgott. A tanárok is csak kötekedni tudnak. Majd jólesően elvigyorodott, amikor eszébe jutott az egyik múlthavi, igazán jól sikerült csíny.

Zoli bácsi, a matektanár savanyú egy figura. Soha nem mosolyog, és lerí róla, hogy szívesebben lenne valahol máshol. Igaz, Balu ezt meg tudta érteni. Balu és haverjai már hetek óta őrizgettek egy becses kincset, amit egyik szünetben a folyosón találtak: egy üres naplót. Zoli bácsi egyik mániája a naplóírás, amit természetes savanyúan és idegesítő módszerességgel tesz meg óráról órára. Emellett Zoli bácsi szörnyen zavaróan tudja a napló lapozgatni: lassan, meg-megállva, savanyú arccal. Baluék az üres napló közepét kiégették, és türelmesen várták a megfelelő napot, a megfelelő pillanatot. Az el is jött, amikor egyszer az óra elején Zoli bácsi egy szülővel beszélgetett a folyosón. Kicserélték a naplókat, de az eredetit nem merték elvinni, csak a tanári asztalon a könyvek alá csúsztatták. Aztán Zoli bácsi a világ összes fájdalmával az asztalhoz baktatott, szörnyű nyikorgással kihúzta a széket, leült, majd lassú mozdulattal kinyitotta a naplót. A világ még nem hallott akkor ordítás. És jó pár percig Zoli bácsi egyáltalán nem tűnt savanyúnak.

Balu a kellemes emlékekben elmerülve lassan hazaért. Ahogy felnézett a földről, látta, hogy édesanyja a kapuban várja csípőre tett kézzel és meleg mosollyal a szemében.
- Dobd a szemetesbe azt a dobozt, kisfiam! - szólalt meg.
Balázs szót fogadott, majd egy pillanat alatt elfelejtve az iskolást, a bosszút, Zoli bácsit, a lezser viselkedést, odarohant az édesanyjához és átölelte a derekát.
- Szia Anyuci!! Szia Anyuci! - kiáltotta boldogan - Csinálsz nekem csokikrémet?

Carolee

Szólj hozzá!

1. történet

2010.11.27. 10:14 paradicsommúzsa

A hívatlan vendég

Nadja már nagyon várta a hétvégét. Péntek délután még takarítást tervezett, bár a nagyja már megvolt. Nagyija ígért neki egy csokikrém receptet, amit szombaton szeretne elkészíteni a vendégeinek. Csajnapot szervez, hárman elmennek a Széchenyi fürdőbe egy kicsit ázni a termálvízben, majd hazajönnek sütizni, valamint megkóstolni a snapszot, amit Ausztriából hozott még a múlt hónapban. És nem utolsósorban megmutatja nekik az új lakást, milyen szépen berendezte már. Vasárnap pedig futóverseny lesz, legalább ledolgozza a csokikrémet. Addig még meg is kell találnia a fülhallgatót, mert zene nélkül nagyon unalmas lenne az egy órás kocogás. Takarítás közben biztosan meglesz...
 
Éppen pakolgatott, amikor megszólalt a csengő. Kiszaladt az ajtóhoz, kinézett a kukucskán, de nem látott senkit. Óvatosan kinyitotta, mire sűrű, női cipősarok kopogást hallott a lépcsőházban. Nem értette, mert barátai mindig felhívják, mielőtt jönnek, hivatalos személy ilyenkor már nem dolgozik. És miért szaladt el...? Talán az a rokkantnyugdíjas néni, aki néha becsönget másokhoz is a házban? Hallott róla történeteket, annyira féltékeny a férjére, hogy így ellenőrzi, amikor elküldi az ABC-be, hogy nem ment-e be valaki máshoz. Gondolt egyet Nadja, lemegy, becsönget hozzá, legalább megismerkednek végre.

Dr. Szalóky Ignác – olvasta az ajtón. Vett egy nagy levegőt, és megnyomta a csengőt. Jöttek a szapora lábak, felismerte a ritmusát. Megvan a csöngető.
– Csókolom, Farkas Nadja vagyok a második emeletről. Az új lakó.
– Jónapot – mondta a néni, kezet nyújtott, és szélesen mosolygott. – Szalókyné, Margit.
– Nem tetszik tudni, ki csöngetett be hozzám pár perce? Mire kinyitottam az ajtót, már nem volt ott senki.
– Jaj, lelkem, biztosan azok a Bihariék itt a folyosó végéről. Kimarad a gyerek az iskolából is, nem nevelik. Aztán az meg itt huligánkodik a rendes lakókkal...
– Köszönöm, bekopogok hozzájuk.
– Neeem keeell... nincsenek itthon...
– Mindjárt kiderül, tessék csak rám bízni. Legfeljebb bedobok egy levelet a postaládájukba.
– Eh... majd meglássa... nem érdekli ezeket...

Nadja elköszönt, és ment a folyosó vége felé. Megvárta, amíg becsukódik a régi, sárga üvegbetétes ajtó, ezután lábujjhegyen felosont a lakásába. Ha Bihariék nincsenek itthon, nem is jöhetett fel szórakozni a gyerekük. Egészen biztos a Szalóky néni volt. Mikor becsukta maga mögött az ajtót, furcsa érzés kerítette hatalmába. Talán az új légkör, még nem szokta meg. De nem. Hirtelen megdermedt. Valaki ült a karosszékben.
– Ki az ott?! – Nadja óvatosan felkapcsolta a csillárt.
– Jaj de világos ez a lámpa… Khm. Én vagyok az Álommanó. Mármint aki érted felelős.
– Aa.. az... Kicsoda??
Egy kistermetű, szemüveges öregember ült törökülésben a fotelben, két kezét szélesen megpihentetve a karfákon.
– Szépen ott felejtettél a gyerekszobádban – mondta megrovón. - A szundikálásból arra ébredtem, hogy fázom. Érted? Fázom. Erre üres a szoba! Csak bútorok, szőnyeg.
– De hát... honnan... te jó ég, hívom a rendőrséget – és elkezdte keresni a kézitáskáját a kabátja mellett.
– Visszatérő rémálmod, hogy kiúszol a tengerre, és mire jönnél vissza, eltűnik a part – kezdte lassan az "Álommanó". – Fényesen süt a Nap, szélcsend van, körös-körül csak tengervíz.
– Hogyan... – Nadjából elszállt a rémület, de ekkor olyasmi történt, ami nem adott volna rá okot. A manó felállt, illetve állt volna, ha leérnek a lábai. Egyszercsak Nadjánál termett, és rákoppintott a fejére.
– A tengerről már nem fogsz álmodni. Elköltöztél ugyan, de senki sem hagy magadra. Viszont többe le feküdj le tele hassal!
– Ha éhes vagyok... – vágott közbe Nadja, de az öregember megállította.
– Ha éhes vagy, igyál mézes tejet. Fahéjjal és fekete kardamommal, én úgy szeretem. Végre megtaláltalak, nem volt ám könnyű.

Elmosolyodott, összefonta a karjait, és egy gyors mozdulattal eltűnt. Nadja megrázta a fejét, körülnézett, sóhajtott egy nagyot, majd elindult karosszék felé. Mire odaért, erős fahéjillatot érzett, az ülőke még meleg volt. "Kardamom" – gondolta, és felnevetett. Ő is nagyon szereti. Sőt, szegfűszeget is tesz majd bele, és előtte felforralja a tejet, hogy habos legyen. Ritkán iszik ilyet, tinédzser korában azt mondták neki az orvosok, hogy a tej a sok pattanás okozója.
De ha Álommanó mondja... aki ráadásul csakis az övé.

Karna
 
(cipősarok, szemüveg, pattanás; fülhallgató, csokikrém, álommanó; termálvíz, futóverseny, csengő)

Szólj hozzá!

Szünet helyett

2010.11.20. 18:33 paradicsommúzsa

Lassan haladunk az első feladatunkkal, de azért határozottan haladunk. Nehéz összeegyeztetni időpontot, kedvet, stb. Bár az elején kicsit döcögünk, de majd bizti belerázódunk. Átgondolva az elmúlt hetek eseményeit, a havi egy feladat  tűnik reálisnak.

Az első kis fogalmazványainkkal kapcsolatban felmérést végeztem, eszerint Karna már elkészült, Madamküri hezitál és hisztizik, én pedig a záróbekezdést írom. Új hír, hogy elképzelhető egy negyedik lelkes barátnő csatlakozása is.

Jövő héten visszatérünk (valószínűleg pénteken) már EREDMÉNYEKKEL! :)

Carolee

2 komment

Almás lepény

2010.11.08. 08:42 paradicsommúzsa

Egy közös vasárnapi ebédünk során készítettem el Gordon Ramsay almatortáját (számomra inkább lepény). Fini, egyszerű, sikert is aratott.

Hozzávalók:

Töltelékhez: 4 közepes nagyságú alma, 5 dkg mazsola, 7 dkg barna nádcukor, 3 evőkanál Calvados, 2-3 dkg van, csipetnyi őrölt fahéj.

A tésztához: 20 dkg vaj, 10 dkg barna nádcukor, 2 tojás, 15 dkg liszt, 1 kiskanál sütőpor, fél citrom reszelt héja, 1 dl tej.

A díszítéshez: szeletelt mandula, creme fraiche, 1 csomag bourbon vaníliás cukor.
 

Az almákat meghámozzuk, kimagozzuk, felaprítjuk (lehet szeletekre vagy kockára, ahogy tetszik). Egy serpenyőbe rakjuk az almadarabokat egy jó evőkanálnyi vajjal és 7 dkg barna nádcukorral, és kevergetve sütni kezdjük. Amikor az alma körül a cukorszirup már forrni kezd, beleszórjuk a megtisztított mazsolát, ráöntjük a Calvadost, és még legalább 5 percig együtt pároljuk. Egy tortaformát kibélelünk sütőpapírral. Az alján egyenletes vastagságban elosztjuk az almás keveréket, és félretesszük hűlni.

A tésztához 20 dkg vajat robotgéppel kikeverünk 10 dkg barna nádcukorral, amíg a cukor beleolvad a vajba. Ekkor egyenként belekeverjük a tojásokat, és addig folytatjuk a keverést, amíg egynemű habos masszát kapunk. Ezután hozzáadjuk a sütőporral összeszitált lisztet, a citromhéjat, legvégül a tejet. Lágy, majdnem folyós krémet kell kapnunk. A tésztát az alma tetejére kanalazzuk, és elsimítjuk rajta egyenletes vastagságban. A tészta tetejét megszórjuk mandulaforgáccsal. A süteményt 180-200 fokos sütőben nagyjából fél órát sütjük. (Akkor jó, ha a beleszúrt tűre vagy villára nem tapad nyers tészta.) Ha túl hamar barnul a teteje, takarjuk be alufóliával. A megsült süteményre tálaláskor vaníliás cukorral elkevert creme fraiche-t kanalazunk.

Észrevételek: érdemes savanykásabb almát választani, ha ez nem lehetséges, csökkenteni kell a cukoradagot, különben túl édes lesz a süti. Calvados helyett egyik alkalommal rumot, másik alkalommal konyakot használtam, sztem mindkettő jó. A díszítést új ahogy van, kihagytam. Amikor kihűl kicsit az elkészült lepény, fejreállítom, így a mandula kerülne a fenekére, ami sztem nélkülözhető. A creme fraiche-t pedig már túlzásnak éreztem a meglévő dús ízekhez. A tészta elkeverése elég problémás, annak ellenére, hogy az ember puha margarint használ hozzá. Ennek tökéletesítése még kidolgozás alatt van. Tejből kicsit többet öntöttem, mint egy deci. Az első alkalommal nem volt otthon finom liszt, így réteslisztből készítettem a tésztát. Jobban tetszett, mert könnyebb szerkezetű lett, ami sztem jobban illik a lepényhez. De természetesen finomliszttel is kiváló.

A sütit frissen, langyosan érdemes fogyasztani, és tapasztalatok szerint abba sem lehet hagyni, amíg marad egy morzsa. :)

Carolee

Szólj hozzá!

Első feladat

2010.11.07. 20:15 paradicsommúzsa

Triónk minden tagja egy papírkára felírt 3 szót, amit megosztottunk egymással. Ennek a 3x3=9 szónak - mely lehetett tárgy, fogalom, bármi - szerepelnie kell abban a kb. egy oldalas írásban, amit a legközelebbi találkozón felolvasunk egymásnak.

A szavak:

- cipősarok, szemüveg, pattanás
- fülhallgató, csokikrém, álommanó
- termálvíz, futóverseny, csengő

Ez új, játékos feladatot biggyeszt a hétköznapokba, melyen teher nincs, viszont nem önmagunknak, hanem "publikumnak" írjuk. Mi vagyunk (egyelőre) ez a publikum, de az évtizedes ismeretség, barátság mellett (ellenére) próba elé is helyezi az embert, hiszen könnyen lehet, hogy új oldalunkról mutatkozunk be egymásnak. Carolee ötlete egyébként, így szeretne a napi, munkahelyi és egyéb problémák "asztalraöntése" mellett (után?) egy kis színt vinni az együttlétbe, az alkotás örömével, vagyis pozitívan zárni a napot.

Mini körünk harmadik tagja, Madamküri arcmimikával is jelezte, hogy számára ez az elsőnek kikiáltott feladat kevéssé testhezálló (utálja, mint a sz*rt: begörcsölt), de már körvonalazódnak az újabb feladatok, aminél szerintünk ő lesz a császár. Nem is engedtünk a hisztinek, hiszen a játék egyik lényege, hogy olyannal is foglalkozzunk, ami esetleg nem az erősségünk. (Madamküri nem támogatta internetes megjelenésünket, így nem is tud róla :), ezért a túlságosan magánjellegű megoldásait megkérdezése nélkül nem is publikáljuk.)

Jó szórakozást kívánunk magunknak!

Karna, Carolee

Szólj hozzá!

Kávéházi túra

2010.11.07. 19:38 paradicsommúzsa

Sok éves törzshelyünkről a Mai Manóból egy tejeskávé után távozva, a vasárnap zárva tartó Zsivago előtt szomorúan toporogva, végül a Művészben letelepedve új célt tűztünk mini baráti társaságunk elé, amire az új környezet is inspirálóan hatott. Az új cél pedig kreativitásunk fejlesztése, egymás és önmagunk megismerése lett a kávéházi csevejek játékokkal való felturbózása révén.

A feladatokat, az eredményeket és egyéb általunk érdekesnek talált infókat itt olvashattok.

Carolee, Karna

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása